A mai ismert redőnyök ősét az 1800-as évek első felében hozta létre egy német asztalos mester Esslingenben. Ez az első szerkezet lazán összekapcsolt falécekből állt, amelyek egy fa tengelyre tekeredtek fel, a lécek mozgatása egy sínben történt. Ezt a kivitelezést azóta is esslingeni redőny-nek nevezik.
Ekkoriban egyre több céhes mester volt, aki egyik országból a másikba vándorolva próbált szerencsét. Ők megtanulták a helyi gyárakban készülő különlegességek kivitelezését, és az újdonságok hírét továbbítva sokszor más országokban gazdagodtak meg. Ennek köszönhetően került Magyarországra a redőny híre, amit akkoriban rolónak neveztek. Az esslingeni redőny megismerésének köszönhetően létrejöttek az első magyar üzemek.
A lakosság hamar felismerte a redőny előnyeit, ezért egyre elterjedtebbé váltak. Azonban a második világháború hatására bekövetkező pénz-, anyag- és keresletcsökkenés miatt a redőnykészítés is megcsappant. A termék iránti kereslet később, az 1960-as években nőtt meg újra. Ekkor azonban az állami cégek előre gyártott, rossz minőségű eszközei miatt hamar újra csökkent az igény. A gazdasági érdekekre (ti. a fa igen drága volt) hivatkozva rövidesen betiltották a fa redőnyök gyártását, helyette a kezdetleges műanyag lécek létrehozását szorgalmazták. Ezek minősége idővel egyre jobb lett, ami esztétikusabb megjelenést és biztonságosabb működést biztosított.
Az igazi nagy áttörés a 80-90-es években következett be, amikor már egyre több német gyártmányú alapanyag került hazánkba. Ezeknek köszönhetően nagymértékű javulás volt tapasztalható, illetve megjelentek a hőszigetelt alumínium redőnyök is. Ettől kezdve a redőnyök elterjedése fokozatosan nőtt, így ma már szinte minden házon megtalálhatjuk a különböző alapanyagú és kivitelű redőnyt.
